1. lecke

From Maxwell
Jump to: navigation, search

Elektromágneses terek alapjai / Sztatikus mágneses és elektrosztatikus tér

Oktató

  • Marcsa Dániel (óraadó)
  • Előadás: -
  • Fogadóóra: egyeztetés alapján

További oktatók:

  • -
  • Fogadóóra: -.

Elektromágneses terek alapjai

Az elektromágneses térelmélet adja az alapját több látszólag eltérő fizikai jelenségeknek. Ilyen jelenségek a hullámterjedés, a reflexió (visszaverődés), a fénytörés, a diffrakció és a szóródás. A következőkben áttekintjük az elektromágneses terek alapjait.

Maxwell-egyenletek

Az elektromágneses terek viselkedését matematikailag a Maxwell-egyenletek írják le. Ezeknek az egyenleteknek van differenciális és integrális alakja egyaránt. Az időben változó elektromágneses terek esetében a következő Maxwell-egyenletek lesznek érvényesek.

Differenciális alak

James Clerk Maxwell (1831–1879).
James Clerk Maxwell (1831–1879).
[math]\nabla\times\vec{H}(\vec{r},t)=\vec{J}(\vec{r},t)+\frac{\partial D(\vec{r},t)}{\partial t}[/math]

          Ampere-féle gerjesztési törvény,

[math]\nabla\times\vec{E}(\vec{r},t)=-\frac{\partial \vec{B}(\vec{r},t)}{\partial t}[/math]

          Faraday-féle indukció törvény,

[math]\nabla\cdot\vec{B}(\vec{r},t)=0[/math]

          Fluxusmegmaradás törvénye,

[math]\nabla\cdot\vec{D}(\vec{r},t)=\rho(\vec{r},t)[/math]

          Gauss-törvény,

ahol:

[math]\vec{H}(\vec{r},t)[/math] a mágneses térerősség [A/m];
[math]\vec{E}(\vec{r},t)[/math] az elektromos térerősség [V/m];
[math]\vec{B}(\vec{r},t)[/math] a mágneses fluxussűrűség [Wb/m[math]^2[/math]];
[math]\vec{D}(\vec{r},t)[/math] az elektromos fluxussűrűség [C/m[math]^2[/math]];
[math]\vec{J}(\vec{r},t)[/math] az áramsűrűség [A/m[math]^2[/math]];
[math]\rho(\vec{r},t)[/math] a térfogati töltséssűrűség [C/m[math]^3[/math]].

A térváltozók függenek a tértől [math]\vec{r}[/math] és az időtől [math]t[/math], azonban a rövidebb jelölés érdekében ezt a továbbiakban nem írjuk ki.

A [math]\vec{J}[/math] áramsűrűség és a [math]\rho[/math] töltéssűrűség közötti összefüggést, az úgynevezett töltésmegmaradási tételt az első Maxwell-egyenlet (Ampere-törvény) jobb és bal oldalának divergenciájából kapjuk

[math]\nabla\cdot(\nabla\times\vec{H})=\nabla\cdot\biggl(\vec{J}+\frac{\partial D}{\partial t}\biggr)=\nabla\cdot\vec{J}+\frac{\partial}{\partial t}\nabla\cdot\vec{D}[/math].

A baloldal nullával egyenlő a következő azonosság értelmében [math]\nabla\cdot(\nabla\times\vec{v})\equiv 0[/math], minden [math]\vec{v}=\vec{v}(\vec{r},t)[/math] vektor esetében. A jobb oldal második tagja átírható az elektromos Gauss-törvény felhasználásával. Végül a töltésmegmaradás egyenlet formájában a következő lesz

[math]\nabla\cdot\vec{J}+\frac{\partial \rho}{\partial t} = 0[/math].

Ez az egyenlet azt jelenti, hogy az áram és a töltés változása térben is időben függenek egymástól.

Integrális alak

A Maxwell-egyenletek integrális alakja könnyen származtatható a differenciális alakból a Stokes-tétel és a Gauss-tétel felhasználásával. A Maxwell-egyenletek integrális alakban

[math]\oint_{\scriptstyle l}\vec{H}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{l}=\int_{\scriptstyle A}\vec{J}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{A}+\frac{\partial}{\partial t}\int_{A}\vec{D}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{A}[/math]

          Ampere-féle gerjesztési törvény,

[math]\oint_{l}\vec{E}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{l}=-\frac{\partial}{\partial t}\int_{A}\vec{B}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{A}[/math]

          Faraday-féle indukció törvény,

[math]\oint_{\scriptstyle A}\vec{B}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{A}=0[/math]

          Fluxusmegmaradás törvénye,

[math]\oint_{\scriptstyle A}\vec{D}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{A} = \int_{\scriptstyle V}\rho(\vec{r},t)\text{d}V[/math]

          Gauss-törvény.

A Maxwell-egyenletek egyértelműen leírják a teret és érvényesek helytől, időtől és anyagtól függetlenül.

Konstitúciós relációk

A térváltozók kapcsolatát leíró egyenletek a konstitúciós relációk. A konstitúciós relációk általánosan nemlineárisak, vagyis a permeabilitás [math]\mu[/math], a vezetőképesség [math]\sigma[/math] és a permittivitás [math]\varepsilon[/math] függ a megfelelő térváltozótól,

[math]\mu=\mu(\vec{H},\vec{B})[/math],
[math]\sigma=\sigma(\vec{E},\vec{J})[/math],
[math]\varepsilon=\varepsilon(\vec{E},\vec{D})[/math].

A fenti egyenletek más alakban

[math]\vec{B}=\mathfrak{B}(\vec{H})[/math],
[math]\vec{J}=\mathfrak{J}(\vec{E})[/math],
[math]\vec{D}=\mathfrak{D}(\vec{E})[/math],

ahol [math]\mathfrak{B}(\cdot)[/math], [math]\mathfrak{J}(\cdot)[/math] és [math]\mathfrak{D}(\cdot)[/math] operátorok.

Ha az anyag tulajdonsága független a tértől [math]\vec{r}[/math], akkor homogénnek nevezzük, máskülönben inhomogén, [math]\mu=\mu(\vec{r})[/math], [math]\sigma=\sigma(\vec{r})[/math], [math]\varepsilon=\varepsilon(\vec{r})[/math]. A konstitúciós reláció függhet a gerjesztés frekvenciájától is, [math]\mu=\mu(f)[/math], [math]\sigma=\sigma(f)[/math], [math]\varepsilon=\varepsilon(f)[/math]. Ha a konstitúciós reláció paraméterei függenek a térváltozók irányától, akkor az anyag anizotrop, máskülönben izotrop. Anizotrop esetben a permeabilitás, a vezetőképesség és a permittivitás tenzor, [math]\vec{B}=[\mu]\vec{H}[/math], [math]\vec{J}=[\sigma]\vec{E}[/math], [math]\vec{D}=[\varepsilon]\vec{E}[/math], mint például

[math][\mu]=\begin{bmatrix} \mu_{xx} & \mu_{xy} & \mu_{xz} \\ \mu_{yx} & \mu_{yy} & \mu_{yz} \\ \mu_{zx} & \mu_{zy} & \mu_{zz} \end{bmatrix}[/math].

A legáltalánosabb esetben, a konstitúciós relációk függenek az összes fentebb említett változótól, például

[math]\vec{B}=\mathfrak{B}\{\vec{H},\vec{r},f\}[/math].

Határ- és peremfeltételek

A Maxwell-egyenletek a konstitúciós relációkkal együtt adják egy elektromágneses feladat megoldását. De ahhoz, hogy egyértelmű megoldást kapjunk, peremfeltételeket kell alkalmaznunk a feladat külső határára. Emellett, olyan feladatnál, ahol eltérő tulajdonsággal rendelkező anyag tölti ki a teret ([math]\mu_{1}; \mu_{2}; \varepsilon_{1}; \varepsilon_{2}; \sigma_{1}; \sigma_{2}[/math]), a térváltozóknak eleget kell tenniük a folytonossági feltételeknek a két anyag közötti határon.

Határfeltételek

Az elektromos és mágneses tér két anyag közötti határon.
Az elektromos és mágneses tér két anyag közötti határon.

Két anyag közötti határfeltételen az elektromos térerősség tangenciálisa komponensére írunk elő feltételt,

[math]\vec{n}\times\left(\vec{E}_{2} - \vec{E}_{1}\right) = \vec{0}[/math].

A mágneses térerősség vektor tangenciális összetevője a [math]\vec{K}[/math] felületi áramsűrűséggel van összefüggésben,

[math]\vec{n}\times\left(\vec{H}_{2} - \vec{H}_{1}\right) = \vec{K}[/math].

A [math]\vec{K}[/math] felületi áramsűrűség a [math]\vec{n}[/math] normális irányú egységvektorra merőlegesen (tangenciálisan) folyik a felületen. Ha nincs felületi áramsűrűség a két anyag határán, a mágneses térerősség tangenciális irányú komponensének folytonosnak kell lennie,

[math]\vec{n}\times\left(\vec{H}_{2} - \vec{H}_{1}\right) = \vec{0}[/math].

Két különböző dielektrikum határán a [math]\vec{D}[/math] elektromos fluxussűrűség normális irányú komponense akkor lesz folytonos, ha [math]\rho_{\scriptstyle A} = 0[/math], vagyis nincs felületi töltéssűrűség a határfelületen,

[math]\vec{n}\cdot\left(\vec{D}_{2} - \vec{D}_{1}\right) = 0[/math],

máskülönben a fluxussűrűség normális irányú komponense ugorhat a határfelületen,

[math]\vec{n}\cdot\left(\vec{D}_{2} - \vec{D}_{1}\right) = \rho_{\scriptstyle A}[/math].

Különböző mágneses anyagok találkozásának határán a [math]\vec{B}[/math] mágneses fluxussűrűség normális irányú komponensének folytonosnak kell lennie,

[math]\vec{n}\cdot\left(\vec{B}_{2} - \vec{B}_{1}\right) = 0[/math].

A töltésmegmaradás törvényének értelmében örvényáramú esetben, a [math]\vec{J}[/math] vezetési áram normális irányú komponense folytonos,

[math]\vec{n}\cdot\left(\vec{J}_{2} - \vec{J}_{1}\right) = 0[/math],

vagy általános alakban

[math]\vec{n}\cdot\left(\vec{D}_{2} - \vec{D}_{1}\right) + \vec{n}\cdot\left(\frac{\partial \vec{D}_{2}}{\partial t}-\frac{\partial \vec{D}_{1}}{\partial t}\right) = 0[/math],

kell teljesüljön az anyagok közötti határon.

Peremfeltételek

A vizsgált feladat külső peremén peremfeltételeknek kell teljesülniük, hogy a feladat egyértelmű megoldását kapjuk. Ezeket a kényszerek Dirichlet típusú és Neumann típusú, illetve homogén és inhomogén peremfeltételek lehetnek. Ezeket a feltételeket a Laplace-egyenlet megoldásán keresztül mutatom be

[math]\nabla\cdot\varepsilon\nabla V=0[/math],

ahol a [math]V[/math] függvény a teret vagy a potenciált jelenti. A homogén Dirichlet peremfeltétel a következőt jelenti

[math]V(\vec{r})=0[/math],

a feladat külső felületén. Tökéletes vezető esetében ez a feltétel [math]E_{\text{tan}}=0[/math] lesz.

A homogén Neumann peremfeltételt a következőképpen adjuk meg

[math]\frac{\partial V(\vec{r})}{\partial n}=\nabla V \cdot \vec{n} = 0[/math],

a feladat külső felületére, vagyis [math]V[/math] a külső felület normális irányú komponens szerint vett deriváltja nulla kell legyen a felületen. Ez a feltétel tökéletes vezető esetében azt jelenti, hogy [math]\partial H/\partial n = 0[/math], mivel a [math]H[/math] normális irányra vett deriváltja arányos az elektromos térerősség tangenciális irányú összetevőjével. Ez előzőek alapján, felírhatjuk a peremfeltételek inhomogén változatát, amit akkor kapunk, ha a jobb oldal nem zérus, például

[math]V(\vec{r})=\text{konstans}[/math];
[math]\frac{\partial V(\vec{r})}{\partial n}=\nabla V \cdot \vec{n} = \text{konstans}[/math].

Elektromágneses terek - Sztatikus terek

A legegyszerűbb esetben a térváltozók idő szerinti változását elhanyagoljuk, azaz [math]\partial/\partial t = 0[/math]. Az elektrosztatikus teret általában valamilyen nyugvó töltéssűrűség hozza létre, miközben a sztatikus mágneses teret az állandó sebességgel mozgó töltések (egyenáram) hozzák létre.

Sztatikus mágneses tér

A sztatikus mágneses tér alapösszefüggései az Ampere-féle gerjesztési törvény

[math]\nabla\times\vec{H}(\vec{r},t)=\vec{J}(\vec{r},t)\qquad[/math] vagy [math]\qquad\oint_{\scriptstyle l}\vec{H}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{l}=\int_{\scriptstyle A}\vec{J}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{A}[/math],

ami összefügg a Biot-Savart törvénnyel, és a mágneses fluxussűrűség megmaradásának törvénye (vagy nevezhetjük mágneses Gauss törvénynek)

[math]\nabla\cdot\vec{B} = 0\qquad[/math] vagy [math]\qquad\oint_{\scriptstyle A}\vec{B}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{A}=0[/math].

A [math]\vec{B}[/math] és [math]\vec{H}[/math] vektorterek között a kapcsolatot a [math]\mu = \mu_{0}\mu_{r}[/math] (H/m) permeabilitás teremti meg a következőképpen [math]\vec{B}=\mu\vec{H}[/math], ahol [math]\mu_{0} = 4\pi\cdot10^{-7}\tfrac{\text{H}}{\text{m}}[/math] a vákuum permeabilitása, és [math]\mu_{r}[/math] a relatív permeabilitás.

Az [math]\vec{A}[/math] mágneses vektorpotenciált bevezetve (Wb/m), a mágneses térerősséget kifejezhetjük, mint

[math]\vec{B}=\nabla\times\vec{A}[/math],

a [math]\nabla\cdot\left(\nabla\times\vec{v}\right)\equiv\vec{0}[/math] azonosság miatt.

Az Ampere-féle gerjesztési törvény, a konstitúciós reláció és a [math]\vec{B}[/math] összefüggéséből a következő egyenletet kapjuk

[math]\nabla\times\left(\frac{1}{\mu}\nabla\times\vec{A}\right)=\vec{J}[/math].

Elektrosztatikus tér

Az elektrosztatikus tér két alapösszefüggése a Gauss törvény,

[math]\nabla\cdot\vec{D}=\rho_{\scriptstyle A}\qquad[/math] vagy [math]\qquad\oint_{\scriptstyle A}\vec{D}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{A} = \int_{\scriptstyle V}\rho(\vec{r},t)\text{d}V[/math],

ami közvetlen következménye a Coulomb törvénynek, és a következő összefüggés,

[math]\nabla\times\vec{E}=\vec{0}\qquad[/math] vagy [math]\qquad\oint_{l}\vec{E}(\vec{r},t)\cdot\text{d}\vec{l}=\vec{0}[/math],

amelyet a Faraday-féle indukciótörvényből kapunk.

A [math]\vec{D}[/math] és az [math]\vec{E}[/math] vektortér között a kapcsolatot a [math]\vec{D}=\varepsilon\vec{E}[/math] összefüggés adja meg, ahol [math]\varepsilon=\varepsilon_{0}\varepsilon_{r}[/math] a permittivitás (F/m), az [math]\varepsilon_{0} = 8.854\cdot10^{-12}\tfrac{\text{F}}{\text{m}}[/math] a vákuum permittivitás és az [math]\varepsilon_{r}[/math] a relatív permittivitás. Az [math]\vec{E}[/math] elektromos térerősség kifejezhető a [math]V[/math] elektromos skalárpotenciállal (V)

[math]\vec{E}=-\nabla V\qquad[/math] vagy [math]\qquad V = -\int\vec{E}\cdot\text{d}\vec{l}[/math],

a [math]\nabla\times\left(\nabla V\right)\equiv\vec{0}[/math] összefüggés értelmében.

A Gauss törvény, a konstitúciós reláció és az [math]\vec{E}[/math] térerősség kifejezésének felhasználásával a Poisson-egyenletet kapjuk

[math]\nabla\cdot\varepsilon\nabla V=-\rho_{\scriptstyle A}[/math],

vagy, ha [math]\rho_{\scriptstyle A} = 0[/math], akkor a Laplace-egyenletet kapjuk

[math]\nabla\cdot\varepsilon\nabla V=0[/math].

Irodalomjegyzék