Difference between revisions of "3. lecke példája"
(→Az eredmények kiértékelése) |
(→Az eredmények kiértékelése) |
||
| Line 57: | Line 57: | ||
::<math> p_{\text{vas}} = p_{\text{h}} + p_{\text{c}} + p_{\text{e}} = K_{\text{h}}f(B_{\text{max}})^2 + K_{\text{c}}(f B_{\text{max}})^2 + K_{\text{e}}(f B_{\text{max}})^{1.5} </math>, | ::<math> p_{\text{vas}} = p_{\text{h}} + p_{\text{c}} + p_{\text{e}} = K_{\text{h}}f(B_{\text{max}})^2 + K_{\text{c}}(f B_{\text{max}})^2 + K_{\text{e}}(f B_{\text{max}})^{1.5} </math>, | ||
| − | ahol <math>p_{\text{h}}</math> a hiszterézis veszteség ('' | + | ahol <math>p_{\text{h}}</math> a hiszterézis veszteség (''Hysteresis loss''), <math>p_{\text{c}}</math> az örvényáram veszteség (''Eddy current loss''), <math>p_{\text{e}}</math> a járulékos veszteség (''Excess loss''), <math>K_{\text{h}}, K_{\text{c}}, K_{\text{e}}</math> a veszteségekhez tartozó együttható, <math>f</math> a frekvencia és <math>B_{\text{m}}</math> a mágneses fluxussűrűség maximuma. A ''B. ábra'' a vasveszteséget és az összetevőit mutatja az idő függvényében. |
A másik fő nemkívánatos jelenség a villamos gépeknél a rezgés. A rezgésnek itt csak egy forrásával foglalkozunk, a légrésben kialakuló indukcióval (légrésindukció), amely a gép kialakításától függően eltér a szinusztól, tehát felharmonikustartalommal bír. A Maxwell-féle feszültségtenzor szerint az állórész furatára és a forgórész palástfelületére ható húzóerő (a radiális erő nagysága) a légrésindukció normális összetevőjének négyzetével arányos. A Maxwell-féle feszültségtenzor a következő összefüggéssel számítható | A másik fő nemkívánatos jelenség a villamos gépeknél a rezgés. A rezgésnek itt csak egy forrásával foglalkozunk, a légrésben kialakuló indukcióval (légrésindukció), amely a gép kialakításától függően eltér a szinusztól, tehát felharmonikustartalommal bír. A Maxwell-féle feszültségtenzor szerint az állórész furatára és a forgórész palástfelületére ható húzóerő (a radiális erő nagysága) a légrésindukció normális összetevőjének négyzetével arányos. A Maxwell-féle feszültségtenzor a következő összefüggéssel számítható | ||
Revision as of 04:12, 14 May 2019
|
Állandó mágneses motor | |
|
|
|
| Audi A3 Sportback e-tron hajtásláncának meghajtó egysége.[1] | Állandó mágneses szinkron motor üzem közben. [Kattints a képre az animáció megtekintéséhez.] |
|
Oktató
|
További oktatók:
|
Contents
A feladat célja
A hallgató megismerje a végeselem-módszer főbb lépéseit, mint a modell előkészítése (geometria elkészítése vagy importálása), anyagparaméterek, peremfeltételek és gerjesztés megadása egy időfüggő szimuláción keresztül. Elősegítse a villamos forgógépekben jelentkező jelenségek - zaj, rezgés, melegedés - forrásának megértését.
A feladat megoldásához szükséges ismeretek
- A végeselem-módszer lépései;
- Az időben változó mágneses térre vonatkozó elméleti ismeretek (anyagok definiálásához, gerjesztés megadásához);
- Alapvető ismeretek a villamos gépek működéséről.
A feladat megoldásának lépései
Az ANSYS Electronics Desktop elindítását követően a File [math]\to[/math] Open almenü segítségével nyissuk meg a PM_Motor_Oktatas.aedt fájlt.
Az ANSYS Maxwell használatához a Help menüje és a YouTube-on fellelhető videók sok segítséget nyújtanak.
A feladat definiálása
Ebben az esetben a feladat geometriája és a feladat definiálása előre elkészített. Ennek oka, a hosszadalmas beállítás elkerülése és az, hogy alapvetően a példa azt a célt szolgálja, hogy a nemkívánatos jelenségek forrásait (erő, veszteség) áttekintsük egy villamos forgógép példáján.
A futtatás előtt és közben röviden áttekintjük a feladat beállításait.
Fontos megjegyezni, hogy az előző két példa esetében az adaptív hálozó finomította a felbontást. Azonban időfüggő (tranziens) esetben nincs lehetőség az adaptív hálózó használatára, így nekünk kell előre definiálni a feladat felbontását különböző hálózási műveletekkel.
A megoldó beállítása, a szimuláció futtatása
A megoldónál definiálni kell az időtartomány végét, ameddig futtani szeretnénk a szimulációt, valamint az időlépést. Ennél a példánál 15 ms legyen az időtartomány vége (Stop time) és 0,05 ms (periodusonként 100 időlépés) az időlépés (Time step).
Itt már szükség lehet a nemlineáris megoldó beállításaira is, mivel az állórészt és forgórészt alkotó acél mágnesezési görbéje ([math]\vec{B} - \vec{H}[/math] kapcsolat) nemlineáris. Erre jó példa a lenti K. ábra, ahol látható, hogy milyen nagy mértékben különbözhet helyről-helyre a relatív permeabilitás értéke.
Ahhoz, hogy a szimuláció lefutását követően több időpillanatban megjelenítsük az eredményt, szükség van megadni, melyik időlépésben szeretnénk a megoldást elmenteni. Ha ezt nem tesszük meg, automatikusan az utolsó időlépést menti el, ebben az időpillanatban lehet a térváltozókat ([math]\vec{A}; \vec{B}; \vec{H}[/math]; ...) és az azokból származtatott mennyiségeket ([math]\text{veszteség}, \text{energia}, ...[/math]) megjeleníteni.
Az eredmények kiértékelése
A példa célja bemutatni a villamos gépek nemkívánatos jelenségeinek forrását. A melegedés forrása a gép különböző részeiben keletkező veszteség. Az örvényáram veszteséggel az előző leckében már találkoztunk. Azonban az úgynevezett elektromos acéloknál több összetevője van a vasveszteségnek
- [math] p_{\text{vas}} = p_{\text{h}} + p_{\text{c}} + p_{\text{e}} = K_{\text{h}}f(B_{\text{max}})^2 + K_{\text{c}}(f B_{\text{max}})^2 + K_{\text{e}}(f B_{\text{max}})^{1.5} [/math],
ahol [math]p_{\text{h}}[/math] a hiszterézis veszteség (Hysteresis loss), [math]p_{\text{c}}[/math] az örvényáram veszteség (Eddy current loss), [math]p_{\text{e}}[/math] a járulékos veszteség (Excess loss), [math]K_{\text{h}}, K_{\text{c}}, K_{\text{e}}[/math] a veszteségekhez tartozó együttható, [math]f[/math] a frekvencia és [math]B_{\text{m}}[/math] a mágneses fluxussűrűség maximuma. A B. ábra a vasveszteséget és az összetevőit mutatja az idő függvényében.
A másik fő nemkívánatos jelenség a villamos gépeknél a rezgés. A rezgésnek itt csak egy forrásával foglalkozunk, a légrésben kialakuló indukcióval (légrésindukció), amely a gép kialakításától függően eltér a szinusztól, tehát felharmonikustartalommal bír. A Maxwell-féle feszültségtenzor szerint az állórész furatára és a forgórész palástfelületére ható húzóerő (a radiális erő nagysága) a légrésindukció normális összetevőjének négyzetével arányos. A Maxwell-féle feszültségtenzor a következő összefüggéssel számítható
- [math]\vec{\sigma} = \frac{1}{\mu_0}\left(\vec{B}\cdot\vec{n}\right)\vec{B} - \frac{1}{2\mu_0}B^2\vec{n}[/math],
ahol [math]B = \|\vec{B}\|[/math] a mágneses fluxussűrűség abszolút értéke. A J. ábra a fogerők változását mutatja.
|
|
|
|
| B. ábra - A vasveszteség és annak összetevői az idő függvényében. | K. ábra - A relatív permeabilitás az álló- és forgórészben. | J. ábra - A fogerő változása az idő függvényében. [Kattints a képre az animáció megtekintéséhez.] |
