Feladat 5
Feladat #5 - Stacionárius hőáramlás | ||
Oktató
|
További oktatók:
|
A feladat célja
A hallgatók elsajátítsák az elektromágneses térszámítás alapjait, főbb lépéseit, valamint gyakorlatot szerezzen az eredmények kiértékelésében a FEMM vagy az Agros2D szoftver segítségével. Ezen túl a nemzetközi elvárásoknak megfelelő Műszaki Jelentés (Technical Report) írásában is gyakorlatot szerezzen.
A feladat egy háromfázisú kábel (lásd Feladat 4) egyik vezetőjében kialakuló hőmérsékleteloszlás meghatározása a vezetékben létrejövő veszteség ismeretében.
A feladat megoldásához szükséges ismeretek
- A végeselem-módszer lépései;
- A stacionárius hőáramlásra vonatkozó elméleti ismeretek (anyagok definiálásához, gerjesztés és peremfeltétel megadásához) [Ebben segítséget nyújt a lenti el elméleti összefoglaló.];
- A FEMM vagy Agros2D szoftver alapszintű kezelése.
A feladat
A feladat két részből áll, a szimulációból és az összefoglaló elkészítéséből.
Leadási határidő: | nappali - 2020. december 5. 23:59 / távoktatás - 2020. december 5. 23:59 |
Leadás formája: | A szimulációs fájlt (FEMM - *.feh; Agros2D - *.a2d) tömörítve (.zip formátumban). Az összefoglalót PDF formátumban. A színes ábrákat úgy kell elkészíteni, hogy fekete-fehérben kinyomtatva is világos legyen a tartalmuk az olvasó számára. |
Benyújtás nyelve: | Magyar |
Benyújtás helye: | A Moodle rendszerben kiírt feladatnál. |
Késői benyújtás: | Minden megkezdett nap után 5% levonás az elért eredményből (azaz pl. 5 nap késés után 100%-os leadandóra már csak max. 100% - 5x5% = 75%-ot lehet szerezni). |
Értékelés: | 0 – 50% - Elégtelen (1) |
51 – 60% - Elégséges (2) | |
61 – 70% - Közepes (3) | |
71 – 85% - Jó (4) | |
86 – 100% - Jeles (5) | |
A formai követelmények tekintetében az alábbi linken elérhető útmutatót/sablont kell használni. |
Feladat I. része
Rezisztencia és veszteség számítása végeselem-módszerrel
A kapott sorszám alapján a feladat geometriájának méreteit a következő táblázatban találja: Feladat #4 méretei.
A feladat: meghatározni a hőmérsékleteloszlást az elrendezés tetszőlegesen választott vezetőjében a veszteség 50 Hz-en és 500 Hz-en számolt értékének esetére.
Anyag | Réz | PVC |
---|---|---|
ρ [kg/m3] | 8960 | 1380 |
cP [J/(kg⋅K)] | 383 | 1172 |
λ [W/(m⋅K)] | 401 | 0,2 |
A FEMM szoftver esetében a térfogatra vonatkoztatott hőkapacitást (Volumetric heat capacity) kell megadni. Ezt a hőkapacitás (cP) és a sűrűség (ρ) szorzata adja:
cPV=cP⋅ρ [Jm3⋅K].
Azonban mivel időben állandó feladatról van szó, ezért nem szükséges a megadása.
A feladat gerjesztése (qV) az egységnyi térfogatra vett veszteség, amit nem más, mint az örvényáram-veszteség és a vezető térfogatának hányadosa:.
qV=PecVvezető[Wm3],
ahol Pec az örvényáram okozta veszteség a vezetőben, V pedig az egységnyi hosszú vezető térfogata.
A feladat külső felületére a peremfeltételnek hőszállítást (konvekciót) (Neumann-peremfeltétel) írunk elő:
−λ⋅∂T∂n=α⋅(Tkülső−T),
ahol λ [Wm⋅K] a hővezetési tényező, Tkülső a környezeti hőmérséklet és α [Wm2⋅K] a hőátadási tényező. Ennél a feladatnál T_{\text{külső}} = 22°\text{C} = 295,15~\text{K} és \alpha = 9~\tfrac{\text{W}}{(\text{m}^2\cdot\text{K})} legyen, amit használunk. A valóságban \alpha egy hőmérsékletfüggő paraméter.
A z-irányú hossza a feladatnak minden esetben 1\,\text{m} legyen és a szigetelő (PVC) vastagsága 4,2\,\text{mm}.
Elvégzendő feladatok
- A megadott paraméterek alapján elkészíteni a síkbeli (planar) feladat geometriáját a FEMM vagy Agros2D szoftverek valamelyikében;
- Az anyagtulajdonságok, a gerjesztés és a peremfeltételek megadása;
- A FEM szimuláció futtatása;
- Az eredmények kiértékelése:
- Vezető átlaghőmérséklete 50~\text{Hz} és 500~\text{Hz} esetében;
- A vezető keresztmetszetében (pl. X = -20,2~\text{mm}~\dots~20,2~\text{mm}) a hőáramsűrűség kirajzoltatása.
A táblázatban található méretek jelentését az alábbi ábrák mutatják. A táblázatban a 2. oszlop jelöli a változat számát. A kapott feladat teljesen azonos a Feladat 4 esetében kapott feladattal.
Szoftverek használatának bemutatása
A Feladat 4-nél, az 1. ábrán látható elrendezésből a középső (L_2) vezető szimulációján keresztül ismertetem az önálló feladat megoldásának menetét. A feladathoz készült videók segítségével elsajátítható a feladat beállítása, az anyagtulajdonságok, a peremfeltételek és a gerjesztés megadása. Majd a megoldást követően a térváltozók megjelenítése és a feladathoz kapcsolódó számítandó mennyiségek meghatározása.
|
|
FEMM - A hőmérsékleteloszlás és a hőáramsűrűség vektorok 50 Hz esetében. | Agros2D - A hőmérsékleteloszlás és a hőáramsűrűség vektorok 50 Hz esetében. |
Videók a szoftverek használatához
- [ FEMM]
- [ Agros2D]
A hővezetés differenciálegyenlete[1][2]
A hővezetés általános differenciálegyenletéhez az energimegmaradás tételét a hővezetés jelenségére alkalmazva jutunk.
Vizsgáljuk egy V térfogatú hővezető közeg energiaegyensúlyát. A térfogatba foglalt közeg:
m = \int_{V}\rho~\text{d}V,
ahol \rho~\Big[\tfrac{\text{kg}}{\text{m}^3}\Big] a sűrűség.
A tömeg hőmérsékletének \text{d}T értékkel való növelése \text{d}\tau idő alatt \text{d}Q hőmennyiség közlése mellett történik. A hőmérséklet idő szerinti változása
\text{d}T = \frac{\partial T}{\partial \tau}~\text{d}\tau
egy helyfüggő érték. A felmelegítéshez szükséges hőmennyiség
\text{d}Q = \text{d}\tau\int_{V} c\cdot\rho\cdot\frac{\partial T}{\partial \tau}~\text{d}V,
ahol c~\Big[\tfrac{\text{J}}{\text{kg}\cdot\text{K}}\Big] az anyag helytől függő fajhője.
A közölt hőmennyiség származhat a vizsgált térrészen belül elhelyezkedő hőforrásból (\text{d}Q_1), vagy érkezhet a vizsgált tartományt határoló felületen keresztül hővezetéssel (\text{d}Q_2). A két hőmennyiség összege a felmelegítésre fordított hőmennyiséggel egyenlő:
\text{d}Q = \text{d}Q_1 + \text{d}Q_2.
Hőforrásként jelentkezhet a közegben például az elektromos áram hőhatása. A hőforráseloszlás \biggl(q_V~\Big[\tfrac{\text{W}}{\text{m}^3}\Big]\biggr) ismeretében a vizsgált V térrészben \text{d}\tau idő alatt keletkező hőmennyiség:
\text{d}Q_1 = \text{d}\tau\int_{V} q_V~\text{d}V.
A V térrészt határoló S felületen át vezetéssel a térrészbe belépő és az onnan szintén vezetéssel kilépő hőmennyiség eredője, ugyancsak \text{d}\tau idő alatt:
\text{d}Q_2 = -\text{d}\tau\int_{S} \vec{q}~\text{d}\vec{S},
ahol \vec{q}~\Big[\tfrac{\text{W}}{\text{m}^2}\Big] a hőáramsűrűség vektora. Az S felület normálisát pozitívnak tekintjük, ha a vizsgált térrészből kifelé mutat. A negatív előjel azért szükséges, mert a \text{d}Q_2 hőmennyiséget akkor tekintjük pozitívnak, ha az a vizsgált térrészben lévő tömeg hőmérsékletét növeli. Azonban a felület normálisának iránya miatt (kifelé mutat) a térrészbe belépő hőmennyiség negatív értéként adódik.
A hőmérsékletek azonosságát kifejező egyenletbe helyettesítve:
\text{d}\tau\int_{V} c\cdot\rho\cdot\frac{\partial T}{\partial \tau}~\text{d}V = \text{d}\tau\int_{V} q_V~\text{d}V -\text{d}\tau\int_{S} \vec{q}~\text{d}\vec{S}.
Ez az összefüggés azt mutatja, hogy az S felület által határolt V térfogatban lévő közeg belső energiájának a vizsgált \text{d}\tau idő alatt történő megváltozása az S felületen keresztül vezetéssel belépő ls kilépő hőmennyiségek eredőjéből, valamint a V térfogaton belül elhelyezkedő hőforrás által szolgáltatott hőmennyiségből adódik.
A Gauss-Osztrogradszkij-tétel értelmében a jobb oldal második tagja átalakítható:
\int_{S} \vec{q}~\text{d}\vec{S} = \int_{V} \nabla\cdot\vec{q}~\text{d}V,
amit visszahelyettesítve és átrendezve a következő egyenletre vezet:
\text{d}\tau\int_{V} c\cdot\rho\cdot\frac{\partial T}{\partial \tau}~\text{d}V = \text{d}\tau\int_{V} q_V~\text{d}V -\text{d}\tau\int_{V} \nabla\cdot\vec{q}~\text{d}V \rightarrow \text{d}\tau\int_{V} \big(c\cdot\rho\cdot\frac{\partial T}{\partial \tau} - q_V + \nabla\cdot\vec{q}\big)~\text{d}V = 0.
Figyelembe véve azt, hogy az integrál zérus értéke az integrandusz zérus voltát jelenti, tehát
c\cdot\rho\cdot\frac{\partial T}{\partial \tau} - q_V + \nabla\cdot\vec{q} = 0.
Egy szilárd testben, amelyben a hő kizárólag vezetés útján terjed, a \vec{q} hőáramsűrűség valamely helyen a hely környezetében uralkodó hőmérsékleteloszlás alapján megállapítható. A legnagyobb hőmérsékletváltozás irányába mutató gradiens vektor és a \vec{q} hőáramsűrűség vektor iránya megegyezik. Azonban a tapasztalat szerint a hő mindig a csökkenő hőmérséklet irányába áramlik, tehát a a hőmérsékletgradiens vektor és a \vec{q} hőáramsűrűség vektor értelme ellentétes. A hőáramsűrűség vektor abszolút értéke az egységnyi elmozdulásra jutó hőmérsékletcsökkenéssel , azaz a gradiens vektor abszolút értékével arányos. A kettő közötti arányossági tényező az adott anyag \lambda~\Big[\tfrac{\text{W}}{\text{m}\cdot\text{K}}\Big] hővezetési tényezője. A leírtak alapján, az úgynevezett Fourier-törvény:
\vec{q} = \lambda\cdot(-\nabla~T) = -\lambda\cdot \nabla~T.
Ezt az összefüggést felhasználva a hővezetés általános differenciálegyenlete:
-\nabla(\lambda\cdot \nabla~T) + c\cdot\rho\cdot\frac{\partial T}{\partial \tau} = q_V.
További egyszerűsítést jelent az esetünkben, hogy stacionárius hőáramlásról van szó, azaz nincs időbeli változás
-\nabla(\lambda\cdot \nabla~T) = q_V.
A feladatmegoldás során ezt a Poisson-egyenletet oldjuk meg, ahol q_V~\Big[\tfrac{\text{W}}{\text{m}^3}\Big] az egységnyi térfogatban keletkező veszteség.
Feladat II. része
A műszaki jelentés elkészítése és leadása a Moodle rendszerben PDF formátumban.
A műszaki jelentés a következő linken elérhető: Word; PDF.